Mi is épül a belváros utolsó, és egyben talán legjelentősebb Duna-parti telkén? És milyen modell szerint működik együtt a kulturális projektben a főváros és a befektető? Befolyásolja-e a kivitelezést, hogy az építész immár pályán kívülről figyeli az eseményeket? Mennyiben alakítja át a CET Budapest kulturális térképét? A Kortárs Építészeti Központ Tálaló-vitasorozatának folytatásában a Közraktárak átépítése a téma,amelyet első kézből, az érintettek elmondásából ismerhetünk meg.

A fejlődő országokban, ahol a vízforrás sokszor meglehetősen távol esik a lakóhelytől, a mosás nem nevezhető leányálomnak. Nagy távolságokra cipekedni kell a ruhaneművel oda és vissza, arról nem is beszélve, hogy maga a kézi mosás is fárasztó művelet. A német designaffairs Studio Swirl elnevezésű találmánya ezen kíván segíteni. Az eszköz nem más, mint egy üreges „mosólabda”.

Victor Massip és Laurent Lebot, a Faltazi formatervezői tökéletesen zárt rendszerként működő öko-konyhát terveztek, ahol a szennyvíztől a hulladékig mindent újrahasznosítanak; utóbbihoz a hasznos földigiliszták segítségét is igénybe veszik. Az Ekokook névre keresztelt koncepció lényege, hogy a hulladékot még közvetlenül a keletkezés helyszínén megsemmisítsék. Ehhez három beépített „mini-hulladékerőművet” alakítottak ki a tárolórendszerben: egy külön gyűjtőt a csomagolóanyagoknak, egyet a szennyvíznek, és egyet a szerves hulladéknak (itt „dolgoznak” a giliszták).

A Hong Kong-i designer, Leo Yiu kicsit megbolondította az unalmas falióra-koncepciót: az általa tervezett időmérő eszköz ferde szögben kitüremkedik a felületből. Ennek az elrendezésnek egy keskeny folyosón kétségtelenül megmutatkoznak az előnyei. Az egyszerű, de frappáns ötlet kivitelezéséhez az átlagos faliórából egyszerűen „lemetszettek” egy szeletet, és ennél a ferde felületnél fogva függesztik fel a falra. Yiu, aki szerint az ötlet „egy egyszerű példa arra, hogy másként lássunk egy megszokott tárgyat”, az Insert nevű órát a Nextime órákat gyártó cégnek tervezte.

93 éves korában elhunyt Lucienne Day, korszakos jelentőségű textiltervező, akinek munkái brit háztartások tízezreit díszítették a negyvenes évektől. Lucienne és férje, a bútortervező Robin munkásságát gyakorta hasonlítják az amerikai Eames-házaspár, Charles és Ray jelentőségéhez. Lucienne még megérhette a maga korában formabontónak számító látványvilág új reneszánszát: munkái ma ismét közkedveltnek számítanak.

Tajvanban a zöldmezős beruházás 30 százalékának megfelelő területet át kell adniuk az ingatlanfejlesztőknek az önkormányzat, illetve a régió számára a beruházás miatt megnövekvő közcélú feladatok ellentételezéseként. Magyarországon ezzel szemben az adófizetők pénze bánja, ha egy-egy új lakópark miatt több óvodára, iskolára, közlekedési infrastruktúrára van szükség a környékén. Többek között erről az ellentmondásról is szó esett a Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) által szervezett Fejlődés vagy növekedés? – a településfejlesztés regionális externáliáinak gyakorlati kérdései című konferencián a fővárosi Kesztyűgyárban. Közöljük a program összefoglalóját.

Tetemes adósságot és lezáratlan bírósági ügyeket hagyva maga után 2009. december 31-ével bezárt az amerikai Yamasaki építésziroda. A műhelyt 1950-ben alapította a japán származású Minoru Yamasaki; itt készítették többek között a New York-i World Trade Center magassági világrekorder ikertornyainak terveit, amelyek 2001. szeptember 11-én terrortámadás áldozatául estek. Az építész 1986-os halála óta egykori irodája több tulajdonosváltáson ment keresztül; a jelenlegi alkalmazottakat jó ideje már nem is fizették.