A Múzeumok Éjszakáján ünnepelte egyéves születésnapját a Kortárs Építészeti Központ. A sporaarchitects építésziroda tagja, Finta Sándor által csak „aktivistáknak” nevezett tevőleges rokonszenvezők – kezdeményezése tavaly hatalmas bulival indult a Nefelejcs utcai udvari házban: a falakat Kozma Péter vetítette be; Róth Miksa egykori műhelye először telt meg kiállításokkal.
A KÉK abból a felismerésből indul ki, hogy az építésszakmának – noha vannak kamarái, szövetsége, múzeuma és néhány kis galériája – nincsen megfelelő képviselete a város kulturális életében. Az egyéves születésnap alkalmából tartott sajtótájékoztatón Szemerey Samu építész a legnagyobb eredményként éppen azt emelte ki, hogy a KÉK-et a szaktudása és közvetítőképessége miatt találták meg a legtöbben, legyen szó a Holcim fenntartható építészet konferenciájának megszervezéséről vagy a Holland Formabontás eseménysorozatról (valószínűleg ez volt az oka annak, hogy az idén a KÉK-et is jelölték a Molnár Farkas díjra).

Kek_gal

Egy éves a KÉK


Finta Sándor szerint az egyik legnépszerűbb KÉK-program a városi séták sorozat volt, amely olyan helyekre biztosított bejutást, ahová emberi halandó egyébként nem pillanthatna be, például a Gizella Malomba, a Kőbányai Sörgyárba vagy a Kelenföldi Hőerőműbe. A legnagyobb pörgés a Pecha Kucha (locsi-fecsi) elnevezésű revük alkalmával támadt: a tokiói illetőségű gondolat lényege, hogy egy feszített tempójú hat perc negyven másodperc alatt (= 20x20 vetített kép) bárki bemutathatja a mániáját – készülő házát, kutatási projektjét, műhelymunkáját. Ezek a programok gond nélkül összehozták az építészeket és a különböző rokon területeken mozgó alkotókat, de lényegében ugyanennyire érdekesek voltak azok számára is, akik még sosem láttak alaprajzot.

A KÉK hardcore építészeti aktivitása annak a közéleti szerepnek a felvállalása volt, amivel az epiteszforum.hu is próbálkozott, a KÉK-be átköltöztetett Földalatti beszélgetések sorozat formájában. A KÉK saját beszélgetéssorozata, az 1+1 Urban Lounge keretében háromhetente valamelyik akut szakmai kérdésben interjúvolt meg hozzáértőket, így került napirendre a szociális építészet, a Balaton vagy a Dunapart problémája, akárcsak a panellakótelepek kérdése. A legújabb KÉK-projektet Farkas Zsófia Eszter mutatta be: az első magyar építészeti adatbázis létrehozása a nemzetközi építészeti információáramlásban, a nextroom.at-n. Első körben tíz mintaprojekt került fel, köztük a Kalmár és Zsuffa-féle budaörsi polgármesteri hivatal és az MNDP Magháza.

Fintáék szerint a legnagyobb probléma a KÉK esetében is a pénzkérdés. Egyes programok ugyan finanszírozhatóak a Nemzeti Kulturális Alap pályázatain nyert pénzekből (ebből végezték az épület felújítását, szervezték a Conzerve? című első nemzetközi konferenciát az ipari örökségről), aztán a holland nagykövetség vagy a British Council rendszeresen kiemelt partnerük, és nagyon sok magáncéggel sikerült jó kapcsolatot kiépíteniük. Mégis, a napi működéshez, munkatársak foglalkoztatásához ebből vajmi kevéssé telik. Bár a 2007-es Múzeumok Éjszakáját követően mindez folytatódik – például a KÉK továbbképzési programmal -, hosszútávon számos nehézséget kell még leküzdeniük, hogy a bécsi Architekturzentrum Wienhez, a rotterdami Nai-hoz vagy akár a prágai Közép-Európai Építészeti Központhoz hasonló anyagi biztonsággal működhessenek.