Építészet

Válság van a gazdaságban, válság az építőiparban – de hogyan hat mindez az építészekre? Sajnos úgy tűnik, hogy az építészek, tervezőirodák a válság legnagyobb vesztesei közé tartoznak. Egyes statisztikák az építészek körében 30-40%-os arányú pályaelhagyásról beszélnek, és bár kevés irodacsőd kap akkora publicitást, mint nemrég Makovecz Imre irodájának, a Makonának a bezárása, sajnos erre is akad példa.

Bár az ingatlanpiacon már 2009 harmadik negyedévében látványos visszaesés mutatkozott (mindent elmond az az adat, hogy 40%-kal kevesebb építési engedélyt adtak ki), a gazdasági elemzők szerint a mélypont még csak ezután: 2010-2011-re várható. És ha a megkezdett építkezéseket a beruházók igyekeznek is befejezni (bár leállt építkezésekre is van példa), érthető módon a tervezett beruházásokkal kapcsolatban jóval óvatosabbak a befektetők; ezek jó eséllyel csúsznak, vagy felfüggesztik őket (ilyen pl. a CEU tervezett központja a Milleniumi városnegyedben). Mindez pedig természetesen kiemelten sújtja a tervezéssel foglalkozókat: a lapunk által megkeresett építészek szerint egyértelműen nagyon erősen érezhető a visszaesés, összehasonlítva például akár még a két évvel ezelőtti helyzettel.

A megkérdezett, név nélkül nyilatkozni kívánó építészek válaszaiból kitűnik, hogy az irodák többféle stratégiával is próbálkoznak a túléléshez. Sok iroda lába alól kihúzta a talajt, hogy az eddig megbízható partnernek számító nagybefektetők leálltak az új lakások építésével. A nagyobb projektek híján meg kell becsülni a kisebb munkákat: ugyanakkor a látszat ellenére családiház-megrendeléseket sem könnyű szerezni. Itt is számítanak a kapcsolatok, a referenciák; több megkérdezett építész tapasztalata szerint hirdetésekkel nem nagyon lehet megrendelőkre szert tenni. Arról nem is beszélve, hogy a korábban más jellegű munkákra szakosodott irodáknak nem egyszerű a váltás. Más jellegű kisebb munkák is adódnak, például múzeumi installációk tervezése, „ebből azonban nem lehet megélni”, fogalmazott egy tervező.

Az egyik kiutat az uniós pályázatok jelenthetik, amelyeket építési engedélyezési tervvel alátámasztva kell benyújtani. „Most mindenki pályázik”: így történt például a Maribor Európa Kulturális Fővárosa 2012 pályázatnál, ahol a hazai irodák jelentős arányban képviseltetik magukat. Az uniós pályázatokhoz kapcsolódó megrendelések biztos munkát jelentenek; mostanában egyébként számos nagy hazai fejlesztés zajlik vagy fog zajlani uniós támogatással (pl. Pécs), és az elkövetkező néhány évben pl. a városrehabilitáció terén valóságos "pályázati boom" várható.

Hatalmas feladat a meglévő épületek akadálymentesítése, illetve az új építésű épületek akadálymentes kialakítása is, az ezzel foglalkozó, szakmérnöki képesítéssel rendelkező tervezőmérnökök közintézmények (kórházak, múzeumok) és magánlétesítmények (pl. panziók) megrendeléseire is számíthatnak.
A fenntartható építés is reményteljes, jövőbemutató terület. Innen viszont hiányzik a felsőbb, kormányzati szintű támogatás; az a jellemző, hogy kisebb civil szervezetek, illetve például a nemrég megalakult Hungary Green Building Council próbál küzdeni a környezetbarát építési gyakorlat meghonosításáért. Szerencsére az energiaárak növekedése vagy az olyan jelenségek, mint a gázválság, kifejezetten rászorítják a befektetőket az energiatakarékos és környezetbarát módszerek alkalmazására.

Sokan most, az „üresjáratok” alatt a képzésekre, plusz szaktudás megszerzésére összpontosítanak. Ez jellemző egyébként a frissdiplomásokra is, akik gyakran posztgraduális, PhD képzésekbe, külföldi ösztöndíjakba „menekülnek”. Sajnos ilyenkor mindig fennáll a kockázat, hogy a képzett szakemberek ott is maradnak. Általános tapasztalat az is, hogy hiába szeretne hazajönni a kint dolgozó vagy tanuló építész, gyakorlatilag nehezebb a dolga, mint amikor nekivágott a nagyvilágnak.

Megoldás lehet a külföldi munka is, bár például abu dhabi építkezések tervezésére külföldre szerződött építészek közül sokan az ott is begyűrűző válság miatt kénytelenek voltak hazajönni. Kedvezőbb a helyzet Nyugat-Európában, Londonban vagy a skandináv országokban például úgy tűnik, egyelőre akad munka magyar építészeknek is.

Látványos jele a problémáknak az is, hogy a Tervtanács elő kerülő tervek is igencsak megfogyatkoztak. Sokszor pedig, még ha az engedélyezési tervig el is jutnak egy beruházás során, az a „fiókban marad” – egy engedélyezési tervvel rendelkező telek többet ér, ezért idáig a beruházók spekulációs megfontolásból is elmennek.

Különösen érzékenyen érinti a probléma az olyan fiatal irodákat, akik próbálnak kiszakadni a konvencionális áramlatokból, megpróbálnak valami mást csinálni. Ők azok, akik sok spekulatív projektben vettek részt, azaz olyan feladatokban, amelyek nem konkrét beruházásokat jelentenek, hanem a jövőbeli lehetőségek felmérését.

Úgy tűnik, a belsőépítészeket kevésbé érintette a megrendelések csökkenése. A luxus megrendelések, illetve a már megépült projektek belsőépítészetének kialakítása egyelőre még ellátják munkával a területen működő szakembereket.

Egy megkérdezett építész megfogalmazása szerint „ma mindenki megpróbál nem fizetni”; ez a hozzáállás még a közszférában is érezhető. A cégek sokszor a tartalékaikból élnek; ahogy azonban a Makona, Makovecz Imre irodájának példája bizonyítja, elég egy-két ki nem fizetett megbízás, és kártyavárként összeomlik a rendszer. A megrendelő ugyanis hiába nem fizeti ki a munkát, a kiadott számla után az esedékes áfát, egyéb adókat be kell fizetni. Ez pedig könnyen a tönkre juttathat egy tervezőirodát.

A körbetartozások problémája persze nem a mostani gazdasági válsághoz kötődik, már régóta rákfenéje a hazai építőiparnak. Azon a gyakorlaton is jócskán lehet bukni, hogy a megrendelők a tervezési díj egy részét (ált. 30%-át) visszatartják, amíg nem kapják meg az építési engedélyt. Ez pedig sokszor az építészektől független okok miatt csúszik. Az engedélyezési eljárás egyébként is gyakran indokolatlanul elhúzódik. A túlzott és sokszor követhetetlen bürokratizmus is olyan dolog, amelyhez a szakmát gyakorló építészek sajnos kénytelenek hozzászokni.